– Teljesen meg vagyok nyugodva, nem csak én késtem el. Szia, hogy vagy? Bocsánatot kérek, hogy már megint velem vagy hajlandó liftezni.
Márk kissé rekedtes hangja megnyugtató érzéssel töltötte el Alízt. Mintha a fiú egy kis melegséget hozott volna a barátságtalan reggelbe és a személytelen irodaházba. Sötét haját összekócolta a szél, egy apró falevél pedig beleakadt kusza fürtjeibe. Alíz hirtelen erős késztetést érzett, hogy kiemelje azt a falevelet a helyéről.
– Én már az iktatóból jövök.
– Aha – próbált mosolyogni Márk.
Néma csend. Alíz a fiút méregette, aki fehér, szűk szabású nadrágot és acélkék inget viselt, és egyre sűrűbben babrált a hajával. Azért a falevél rendületlenül fenn maradt. Márk esetlensége szinte tapintható volt, egyszerre tűnt erősnek és törékenynek. És valóban mó
