Épp a kávémat kortyolgatom, amikor megjelenik Keyla egy testre simuló topban és csipkés franciaalsóban. Megnyalom a számat, közben feltérképezem a testét, ami vékony és kifogástalan. Keyla reggel is gyönyörű. És az enyém. Az éjszaka ezt többször is a tudomására hoztam, és bizony nem ellenkezett. Vadul nyögött alattam, majd felettem. Annyiszor tettem a magamévá, hogy a végén erőtlenül zuhantunk mély álomba.
– Jó reggelt! – nyöszörgi még kissé kómásan, miközben felül mellém a karcsú bárszékre, és felhúzza az egyik lábát. – Van még kávé?
– Igen. – Felállok, és töltök neki egy csészével. Bőven megérdemli az előző éjszaka után. Sőt, egyre inkább azt érzem, sokkal többet is.
Álmosan felnéz rám, ahogy elé csúsztatom a csészét.
– Köszönöm. – Felveszi, és kortyolgatni kezdi.
– Beszélnünk kell.
