Tegnap délután óta nem tudok semmit sem Danielről. A furcsa az, hogy még dolgozni sem jött be, ami nem jellemző rá. Írtam neki egy üzenetet, felhívni nem mertem. Úgy gondoltam, úgyis válaszol, ha akar. Tegnap láttam rajta, hogy nagyon maga alatt volt. Segíteni akartam neki, mellette lenni, amit persze elutasított. Miért is ne tette volna? Egy pillanatra törékenynek és sebezhetőnek láttam. Mit tett ő? Elzavart maga mellől. Bár nem is értem, miért csodálkozom ezen. Hiszen Daniel nem az az érzelgős fajta. Ő nem a szavak, sokkal inkább a tettek embere. Tudom, hogy időre van szüksége. Amit meg kell adnom neki még akkor is, ha szívem szerint mellette szeretnék lenni. Ha kellek neki, úgyis jelentkezik.
Tovább bámulom a gépet, észre sem veszem, hogy közben társaságom akadt.
– Keyla, hol van Dani
