ARAMIS
Lüktetett a fejem. Csak olaj volt a tűzre, hogy anyám megállás nélkül papolt, és osztotta nekem az észt. Próbáltam kikapcsolni, és ügyet sem vetni a viselkedésemmel kapcsolatos észrevételeire, de nem volt könnyű, ugyanis egy kocsiban utaztunk Versailles-ig. Úgy beszélt rólam, mintha egy zabolázni való, komisz kölyök lennék. Csak és kizárólag azért voltam hajlandó Versailles-ba utazni az ünnepekre, mert bármikor eljöhetek, ha úgy tartja kedvem. Elias helikoptere ott parkol, így ha kirándulni akarok, simán megtehetem. Amúgy senki nem szeret ott lenni, mert az egész olyan, mint egy kísértetkastély. Ettől függetlenül nem mondhattam nemet. Főképp, hogy a sógornőm, Addie bármelyik percben életet adhat a kis hercegnek. Alig várom, hogy lássam az első unokaöcsémet.
– Kérlek, fejezd be, an
