2
Azonnal megismerte a világoskék kosztümbe öltözött lányt. Márkus Györgyi a belső teremben ült, az ablak mellett. Nagy volt a forgalom, a teraszon is sokan voltak. Nézte néhány pillanatig az újságot olvasó lányt. Feltűnően szép és ápolt volt. Valóban úgy nézett ki, mint egy manöken. Az asztalon öblös pohárban konyak, mellette hosszú pohárban sör, Marlboro és elegáns gázöngyújtó volt. Horváth megállt az asztalnál.
– Elnézést, ha nem csalódom, Márkus Györgyi.
– Az vagyok. – A lány felállt, a kezét nyújtotta. Jó fél fejjel volt alacsonyabb a századosnál. Kezet fogtak. – Tessék, üljön le!
Szinte egyszerre ültek le. Horváth úgy helyezkedett, hogy a kijáratot szemmel tarthassa. Nyilvános helyeken sohasem ült le háttal a bejáratnak. Valamikor az öreg nyomozók tanították erre, s azóta ez az ó
