4
Elbúcsúztak az ügyvédtől és lementek az utcára. Horváth Szamarája néhány méterre állt a saroktól. A százados kinyitotta az ajtót.
– Parancsoljon, üljön be!
A lány szó nélkül engedelmeskedett. A másik oldalon a férfi is beült. A reklámzacskót a hátsó ülésre tette, aztán indított.
– Akkor most hova, drága naccsád? – kérdezte finom vidámsággal a százados, és barna haját hátrasimította.
A lány egy pillanatig gondolkodott, miközben a szoknyáját igazgatta, de sehogy sem tudta eltakarni a térdét.
– Miért erőlködik? – kérdezte Horváth. – Nem tudja meghosszabbítani. – Leállította a motort. – Meg különben is – mondta aztán –, akinek olyan szép térde van, mint magának, az bátran mutogassa. Tehát, hova vigyem?
A lány a táskáját az ölébe tette és a férfira nézett.
– Maga nős?
– Nőtlen vagyok
