Marian szokatlanul korán vacsorázott. Amikor Ilonka feltálalta az ételt, Kálmán lépett be, és engedélyt kért a lánytól, hogy barátja, Nagy Péter hadnagy és felesége az éjszakát a villában tölthesse, mert vonatjuk csak reggel indul tovább. Marian bosszús arccal hallgatta a fiút.
– Nézze, Pali, kivételesen megengedem, de máskor ez ne forduljon elő. Ez nem szálloda.
– Máskor nem fog megtörténni, kisasszony. Köszönöm szépen.
Amikor távozott, azt mondta Ilonkának.
– Hát nem pofátlanok az emberek?
Ilonka a tányérokat a tálcára rakta.
– Nagyon keveset tetszett enni – mondta kitérően.
– Nincs étvágyam. Apám nem telefonált?
– Senki sem telefonált, kisasszony – mondta Ilonka. – Hozzak még valamit?
– Semmit. Ágyazzon meg, és elmehet aludni maga is.
– Igenis – mondta a lány. Levitte az edény
