Salgó, amikor magához tért, nagyon szomorú volt Élt, és ennek egyáltalán nem örült. Megtapogatta testét. Melle alaposan be volt pólyálva. Nehéz szempilláját felemelte, és a vasrácsos ablakra nézett. Tudta, hogy a zárt osztályon van, csak azt nem tudta, hogy melyik kórházban. Legalább kábult volna, ne látná ennyire tisztán és világosan a helyzetét. Bosszankodva gondolt a lányra. Minden milyen simán, egyszerűen ment. Már azt hitte, hogy megmenekültek, a lány a kerítés tetején volt, amikor ütéseket érzett a mellén, elvágódott, a revolver kiesett a kezéből. Nem ájult el azonnal, látta, hogy Marian visszaugrik a kertbe.
– Meneküljön – hörögte –, meneküljön…
– Nem… segítek.
Hallották a közeledő lépteket. Marian tüzelt. Az üldözők megálltak. Salgó ereje gyengült.
– Van még tölténye?
– Három.
