ÖTÖDIK FEJEZET
1.
1.Kátai jóval éjfél után került ágyba. Arra számított, hogy gyorsan elalszik, de nem jött álom a szemére. Csak forgolódott, gondolatai hol az elmúlt nap történésein, hol pedig az aznap délelőtti feladatain jártak. Gyűlöletet érzett apja iránt, szíve szerint – legalábbis így hitte – legszívesebben megölte volna. De hát erre úgysem fog sor kerülni, kár meditálni rajta. Aludni kell, mert délelőtt kemény órák várnak rá. Alighogy elszenderült, szinte riadószerűen megcsörrent a telefon. Kábultan nyúlt a telefonkagylóért.
– Halló, doktor Kátai – mondta álmosan.
– Itt Gréti nővér. Ne haragudjon doktor úr, hogy zavarom.
– Nem zavar. Mi újság?
– A professzor úr megbízásából telefonálok. Ügy döntött, hogy Kohler urat mégis megműtik.
– Mikor?
– Ma délelőtt. Tíz órakor.
– Mil
