– Köszönöm – mondtam a nőnek, és arra számítottam, hogy ezek után magamra hagy a testvéremmel. De ő lecövekelt az ajtóban, és felvont szemöldökkel várta, hogy most mihez kezdek. Aztán rájöttem, azért maradt ott, hogy lássa, miként reagál a jöttömre Kacey. Meg akart győződni róla, hogy szívesen látott vendég vagyok-e. Éreztem, rögtön közbeavatkozna, ha az ellenkezője derülne ki. Fenyegető és elszánt kifejezés ült az arcán, nagyon is hasonló ahhoz, amit gyerekkoromban megfigyelhettem a környezetemben élő nők arcán, köztük Kacey-én és Gee-én. A sokévi rendőri munkám során megtanultam, hogy miképp öltsek magamra én is egy ehhez kísértetiesen hasonlító arckifejezést, noha a valódi természetemtől mindig is idegen volt.
Egyik kezemmel megfogtam Kacey vállát és gyöngéden megráztam, aztán másodjár
