Azt mondja, 2005-ben sikerült leszoknia.
Addigra mi ketten már felnőttünk, és ő biztos volt benne, hogy gyűlöljük, hiszen soha egyetlen levelére és üdvözlőkártyájára sem válaszoltunk.
Évekig ezzel az ürüggyel vigasztalta magát – mondja –, amiért nem erőltette, hogy felkutasson bennünket.
– Csak aztán a lányom… – folytatja, de elharapja a szót. – Igen, aki ajtót nyitott neked, ő a másik lányom, Jessie. Tizenkét éves. Idén aztán egyszer csak elkezdett érdeklődni utánatok, tudni akarta, miért nem látogatlak meg benneteket. Gondolom, szeretné megismerni a féltestvéreit. Én meg kezdtem úgy érezni, épp elég idő telt már el, talán hajlandók lesztek szóba állni velem. Pontosan tudom, milyen súlyosan vétkeztem ellenetek – mondja. – Mindennek én voltam az oka. De most már tiszta vagyok, gondoltam
