– Kicsoda?
– Kacey barátnői.
Truman bólint.
– Te meg elhitted nekik, mi?
– Dehogyis – rázom meg a fejem.
Truman felnevet, de nincs vidámság a hangjában.
– Aha… De azért biztos, ami biztos, utánam jöttél.
Nem felelek. Még mindig az úttestet bámulom.
– Az egész csak szerencsétlen egybeesés… – fogok bele, de Truman azonnal a szavamba vág.
– Hogy beszélhetsz így? – kérdezi. – Mickey. Hogy hordhatsz össze ennyi ostobaságot?
Ez valóban jó kérdés. Kicsit rágódom rajta. Miss Powell mondta mindig, hogy az emberek a beszédünk nyelvtani helyességéből ítélnek meg bennünket. Ez ugyan nem igazságos – magyarázta –, de ez a helyzet. Az emberek a beszéde helyességéről és a kiejtéséről ítélik meg a másikat. Úgyhogy mindig tegyétek fel magatoknak a kérdést: Mit szeretnétek, mit gondoljon rólatok a
