AZELŐTTAhogy reméltem, Kacey egyéves börtönbüntetése teljesen megváltoztatta a húgomat.
Érdemes bárkit megkérdezni, akit valaha is kényszer-elvonókúrára fogtak a börtönben, hogy milyen az, aztán tessék figyelni az illető arcát – ahogy behunyja a szemét, elborul az arca, a szája sarka legörbül, és megrohanják az állandó rosszullét és kétségbeesés gyötrelmes emlékképei, a végső elkeseredésé, amikor már komolyan fontolgatja magában, van-e bármi értelme tovább folytatni ezt a nyomorúságos életet. Kacey őszintén elmondta nekem, hogy a megvonás néhány hete után ő is erre a következtetésre jutott: nincs más kiút ebből a pokolból, csak az öngyilkosság. A fogával cafatokra szaggatta a lepedőjét. A hosszú vászoncsíkokat összesodorta. A kötelet aztán odaerősítette az egyik mennyezeti lámpához, majd
