Hosszú, fényes folyó

Mottó

„Vajon mit lehetne elmondani a mai Kensingtonról hosszan elnyúló ipari negyedeivel és fejedelmi lakóépületeivel, amiről ne tudna már így is a közvélemény? Igazi város a Városban ez a település a szelíden hömpölygő Delaware folyó ölében, ahol egymást érik az üzemek, és oly sok benne a gyár, hogy a kémények füstje elhomályosítja az eget. Minden ízéből az alkotómunka lüktetése árad. Lakói elégedett, boldog emberek, akik élvezik ennek a jómódú életnek az áradó bőségét. Bátor férfiak és bájos nők népesítik be ezt a várost, akik elég szívósak ahhoz, hogy átvegyék majdan a gyeplőt apáik kezéből, amikor eljön az ideje. Üdvözlégy, Kensington! A kontinens büszkesége – a Város koronaékszere.”

Idézet a Kensington; város a Városban

című könyvből (1891)

„Vagy forrongás dúl honunk rejtekin?

Maradjon tört, mi megtörött.

Az istenek dühe örök:

nehéz tünt rendet meghozni megin.

Halálnál rosszabb a zavar,

panasz panaszra, kínra kín,

mely hosszan, aggkorig zavar:

nagy gond szivnek, mely harcban megmeredt

hajós-szemnek, mely csillagot figyelve gyenge lett.

De liliom- és amaranthusz-ágyon

mily édes, enyhe légbe ringva lágyan

egy szent homályú ég alatt

nézni, nem csüggve semmi vágyon,

a dombról, melyet lep biborruhás gyom,

hosszú patak le mint szalad –

barlangi visszhangot fülelni

sűrűn fonódott vadszöllő között,

hang után smaragd vizesésre lelni,

mely szőtt akanthusz-lombba öltözött

s hűvös fenyő alatt terülve fű között

hallgatni s nézni mind a messze

sós vizet.”

Tennyson, Alfred Lord: A lótusz-evők,

részlet (Babits Mihály fordítása)