Varga hallgatva néz maga elé. A csend puhán szétterül a helyiségben, rátapad a bútorokra. Havas az ajtóhoz megy, felkattintja a villanyt, és onnan nézi a férfi széles vállát, hátát.
– Hazudtam – hallja Varga halk hangját.
– Na, végre. – Havas megnyugodva visszamegy az asztalhoz. – Beszéljen. Mondjon el mindent.
Varga remegő ujjakkal cigarettát csíp ki a dobozból, rágyújt, de hangja is remeg, amikor megszólal.
– Nem volt viszonyom Margittal. Azt mondta, várjak az esküvőig. Többször kértem, legyen az enyém, de az utolsó pillanatban mindig meggondolta magát. Egyszer elmondta, hogy egy hadnagy alaposan rászedte. Szóval ezért volt makacs. Pedig amikor együtt voltunk, éreztem, tudtam, hogy csak gyötri magát. Én meg egyre jobban kívántam. Néha már azt hittem, beleőrülök. – Havas nem szól közb
