– De hát nem szórakoztatóak a játékok, Rachel? – incselkedik, és a szemöldökét ráncolja. – Én éppenséggel imádom a játékokat.
– Tisztában vagyok vele – mondom, és most először olyan, mintha némán tudomásul venném, amit már mindketten tudunk.
– Ó, Rachel! Tudom.
Azon kapom magam, hogy ismét játékosan megbökdösöm, ezúttal a könyökömmel, és Ty rám mosolyog. Mégpedig azzal a bizonyos szexi mosolyával, amelytől a legtöbb nő kacarászni és flörtölni kezd, meg egyéb hasonló dolgokat csinál, ami valószínűleg Tynak is nagyon bejön.
Bagoly mondja verébnek.
Amikor rájövök, hogy idiótán vigyorgok rá, megforgatom a szemem, és a vállam fölött átnézve próbálom összeszedni magam. De az egyensúly keresése közben úgy tűnik, valami másra leltem – egy ismerős, fürkésző szempárral találkozik a tekintetem,
