– Vinnie?! – kérdezte Sophie, amikor kinyitotta az ajtót, és meglátta (általa legalábbis annak hitt) kedvesét. – Hát mégis visszajöttél? – A lány egyből zokogásban tört ki. De ezúttal örömében. Érezte, hogy Vinnie most nem azért jött, hogy ismét elbúcsúzzon. – Mi történt? Újra megszöktél tőlük? Vagy elengedtek?
„Vinnie” belépett, és szorosan átölelte a lányt. Igen, részben valóban Vinnie volt az. Félig legalábbis. Csak most már kiegészülve egy lényegesen jobb énnel, akit egykor, különálló személyként még Ednek hívtak.
– Nos, ez egy elég hosszú sztori – magyarázta a férfi. – Nem is tudom, hol kezdjem.
– Például az elején!
– Haha! Az nem lenne túl egyszerű. Jó sok mindent el kéne ahhoz mesélnem, drágám! Olyan, mintha több száz éve folyna ez az egész cirkusz! Kész agyrém! Megjártam én már
