30.– Elvihetem?
A nő meglepetten megtorpant, és körülnézett, honnan jön a hang.
A Krisztina körút és a Margit körút kereszteződésében állt, a Széll Kálmán tér sarkán. A kandeláberek fénye sárgás fátyolba burkolta, és elmosta a környezet kontúrjait.
Aztán észrevette a tőle alig egy méterre, a járdaszegélyhez lehúzódott fekete Opelt. A vezetőoldali ablak le volt tekerve, és egy férfi könyökölt ki rajta.
– Nekem szólt?
– Igen, kisasszony.
– Azt hiszem, el van tévedve.
Ekkor kinyílt az autó ajtaja, és a férfi kiszállt a kocsiból. Klára most már alaposan végigmérte.
Magas fickó volt, jól szabott öltönyben, hozzá illő selyem nyakkendővel, drága mandzsettagombbal. Az inge láthatóan személyre szabottan készült, akárcsak a felöltő, amelynek gallérján valami drága prém futott körbe. A fejébe
