17.A zuglói óvoda komor homlokzata mögül vidám zsivaj hallatszott. A derékmagasságig fényes zöldre mázolt falak között egy nagy csapat négyéves totyogott végig. A köpenyes óvónő a sor elején hívogatta a gyerekeket a belső terem felé, míg Kékes Klára az udvar felől az utolsókat terelgette be a folyosóra. Úgy érezte, mintha lepkéket kéne összegyűjtenie. Az egyik kislány mindig kint felejtett valamit, egy másiknak eszébe jutott egy fontos gondolat, a harmadiknak ráléptek a lábára vagy kifűződött a cipője, és így tovább.
Amikor végre becsukódott az udvari ajtó, Klára megkönnyebbülten felsóhajtott. Lesimította vastag posztószoknyája ráncait, és megigazította magán a rövid kabátkát is. Egy perc múlva az utolsó gyereket is beterelte a csoportszobába, és már maga is belépni készült, amikor kettőv
