11.Semmi sem változik, állapította meg Debrődy Károly magyar királyi detektív-főfelügyelő.
Soha.
Semmi.
A külső iroda közepén az asztal most is jókora volt, és a zöld búrájú bankárlámpa is ugyanúgy világított. Az asztalt még mindig olívaszínű posztó borította.
De mindez nem irritálta annyira a főfelügyelőt, mint az asztal mögött ülő százados, aki még mindig kopaszodott. A viasszal pödört, arasznyi szélességű bajusz most sem volt kevésbé mulatságos, mint legutóbb, és a hegyét még mindig megirigyelhette volna bármelyik orvos fecskendőjének leghegyesebb tűje is.
Ahogy a százados felpillantott a tökéletesen vasalt, angol stílusú öltönyben és keménykalapban belépő Debrődyre, egyértelművé vált, hogy az ellenszenv a legteljesebb mértékig kölcsönös.
– Ön? – vakkantotta a százados.
– Én hát
