65.
A karórájára pillantott.
– Tizenkettő ötvenkilenc.
– Nekem is van órám.
– Ugye, tudod?
– Nem.
– Nem fog eljönni.
– Csak késik.
– Már nem fog jönni. Egy perc múlva egy óra van.
– Csak késik.
– Aha.
– Mit aha?
– Mióta is ismered?
– Nem egészen három napja.
– És azt várod tőle, hogy hagyjon itt csapot-papot, és repüljön veled Rómába?
– El fog jönni. És nem is mondtam neki, hogy Rómába megyünk.
– Akkor meg pláne mit vársz?
– Nem fog átverni.
– Aztán miért jönne? Mondta tán, hogy szeret?
– Nem.
– S te mondtad neki?
– Nem…
– Ne legyél ostoba. Nem mondtad neki és ő sem mondott ilyesmit. Szállj fel a gépre!
– Csak még egy kis időt!
– Te menekülsz. Neki nincs mitől tartania.
– Dehogy nincs.
– Nocsak! És mi elől fut a hölgy?
– Azt nem szeretném most megvitatni, Sánd
