52.Krisztina kimerülten ballagott fel a lakásba, és amikor végre magára zárta az ajtót, a hátát a falnak vetette.
Nem tudta, mi van vele.
Kielégültséget érzett, mert az a szemétláda, mocskos Kelemen meghalt.
Egyúttal kielégületlenséget is érzett, mert nem ő ölte meg.
A krumplit legalább le tudta nyomni a torkán.
Rohadjon meg!
Ezt már senki nem veszi el tőle.
De azért, most, hogy benne volt az örvényben, legalább magának be kellett vallania: ez nem egészen ugyanaz az érzés volt.
Sütőt élvezet volt kivéreztetni.
Hamvast is…
Sára Jenő… az a gusztustalan, perverz, kéjenc Sára… talán ez volt a legjobb mind között.
A bosszú akkor jó, ha kielégít.
Kelemen esetében azonban ez nem történt meg. Nem valósult meg. Nem teljesedett ki. Ez most már teljesen nyilvánvaló volt.
Meghalt, persze.
