– Mit is mondtál, miért nem ölhetem meg ezt a dögöt? – kérdezte Patrick lihegve, ahogy a konyhában hajkurászták a borzalmas teremtményt, az meg közben reptében szinte minden egyes edényt nagy csörömpölések közepette levert a falakról és a szekrények tetejéről.
– Csak elkábítani szabad! A palacsintasütővel csinálja! Így, ahogy én – nyújtott oda Livia egyet Patnek is. – Ezzel könnyű lecsapni. Nem pusztul el tőle, csak elkábul. Aztán a hűtőbe tesszük.
– Mi van?! Te is olyan dilis vagy, mint a nagyanyád? Dehogy rakom én hűtőbe ezt a szaros kis férget! Pláne élve! Azt akarod, hogy itt is elszaporodjanak? Mi ütött beléd? Én szépen kettészelem, aztán kivágom az ablakon, és kész! – És Patrick már csapott is egy hatalmasat a repkedő förmedvény felé az ajtóból felkapott fejszéjével, de elvétette.
