– Livia! – szólította Patrick Lambert másnap reggel a nála vendégeskedő (Vagy inkább örökre a nyakán maradt?) lányt, hogy fent van-e már.
Patrick „jó” szokásához híven ismét a kanapén töltötte az éjszakát. Részben azért, mert amúgy is lemaradásban volt a munkáival az előző napi, baltás hüllőaprítás miatt – ami által Livia Murphy-t kiszabadította –, részben pedig nem érezte volna helyénvalónak azt, hogy egy nála húsz évvel fiatalabb, vadidegen lánnyal még csak „táborozás” jelleggel is együtt aludjon csupán azért, mert nincs több ágy a lakásban, és rá vannak kényszerülve.
Habár Miss Murphy nem bánta volna. Lefekvés előtt még invitálta is Patrick-et, hogy nyugodtan aludjon mellette, mert elég nagy az ágy, de a férfit zavarba hozta ez a gondolat, és kicsit furcsállta is a – szerinte – merés
