Patrick a konyhába érve továbbra sem bírt magával. Úgy tűnt, a stressz belőle valamiért kényszeres, abszurd humorizálást vált ki, amit nehezen bír visszafogni. Olyanokat kérdezett Liviától, hogy:
– Szerinted egyek mellé köretet? Hogyan finomabb? Ez is olyasmi, mint a sushi? Főzzek mellé amolyan ragacsos, kásaszerű rizst, amivel sushikészítéskor a halfalatot szokták körbebugyolálni?
– Ne mondj már ilyeneket, mert mindjárt bokán hányom magam! – panaszkodott a lány. – Te tiszta dilis vagy!
– Tudom – mosolygott Patrick. – Beth-nek is az agyára mentem az ilyenekkel. De ő néha nevetett is rajta.
– Hát, én most nem tudok, ne haragudj. Ugyanis épp kukoricapelyhet készülök enni... már ha valóban van itthon... És nem igazán akarok közben fekete véráztatta, ragacsos rizsre gondolni!
– Miért nem?
