Hosszú szünetet tartott.
Várta, hogy Katalin sürgesse. De nem. Hát elkezdte magától újra.
– A tavasszal az öreg báró úr Németországban járt, hogy a szegény báróné örökségét rendezze ott. Az idősebbik úrfi hajnaltól estig a mezőt járta. Ottó úr meg két héttől húsvét előtt hazaérkezett, és mást sem tett egész nap, csak szüntelen hegedült. A hegedűszót hallottam, akármerre jártam a kastélyban. Volt úgy, hogy egyedül voltunk az egész épületben, a sötét folyosókon elmentünk egymás mellett. A karja néha hozzám ért, de mintha észre sem vett volna. Egyszerűen nem léteztem a számára, pedig én megszoktam, hogy a férfiak szeme megakad rajtam, akármilyen nagy urak is. Szégyellem magam, de bevallom a kisasszonynak, igyekeztem úgy viselkedni, hogy észrevegyen. Ha tudtam, hogy valamelyik szomszédos szo
