XIII. FEJEZET
A MÉRGEZETT TÖVISEK KUNYHÓJA
Evelyn hangosan felnyögött. Elviselhetetlen lidércnyomás nehezedett mellére. Fantasztikus alakok derengtek át eltompult öntudatán, hasonlók az ópiumszívók vízióihoz: sárga kínai arcok, különös fák és virágok. A képzeletbeli táj lassanként elsötétedett.
Magához tért… Egy alacsony heverőn feküdt. Felült és körülnézett. Alacsony szobában találta magát, melynek nem volt ablaka, csak egy szabálytalan alakú tetőnyílása.
Evelyn felállt és az ajtó felé igyekezett. Alig tett azonban néhány lépést, máris szédülni kezdett. A falhoz támaszkodott és kezét a homlokára szorította. A szemközti falra erősített tükörből halvány női arc nézett rá. Alig ismert magára: szeme alatt fekete karikák sötétlettek. Megpróbálta rendezni gondolatait. Halántéka fájdalmasan
