– Gyógyítani kell a szíveket!
A nevetés erre kitört a hajón. Nem sok nevetni való volt ezeken a szavakon, de mint éhes emberek a koncon, úgy kaptak rajta a hajó utasai. A nevetésnek nem akart vége szakadni. A katona vállat vont, és kereste lábának a helyet a kosarak között, hogy szégyenülten visszavonuljon, de a cigarettás asszonynak megesett rajta a szíve.
– No, várj, apuskám, neked azért adok egy szálat. Igaz, hogy nem érdemled meg, mert elvesztetted a háborút, de ördög vigye… Annál jobban örülnek majd otthon, hogy mégis megvagy. Most lehetsz ám úr a szemétdombon! Csak aztán tudd, hogyan kell kezdeni.
Az előbbi asszony a csónak végéből megint közbekiáltott tele szájjal.
– Úgyis eltéveszti! Mind eltévesztik!
A nevetés újult erővel csapott fel, a katona mogorván nézett körül, de azért
