– Jó… jó napot kívánok – mondta ki végre, majd mintha hibát követett volna el, s ki kell hogy javítsa magát –, kézit csókolom.
– Jó napot – fogadta a köszönését Zsuzsa kicsit meglepődve a férfi különös magatartásán. Aztán az asztalra tette a ruhát, ahol már elő volt készítve vasaláshoz a hely, és locsolni kezdte. Valamivel később csobogásra lett figyelmes. Arra fordult, s nevetnie kellett, mert míg Ferenc mereven, megigézetten állt, a megtelt demizsonból csorgott ki a bor a tömlő mellett… Odaszaladt, áttette a tömlőt egy másik üres demizsonba, és hangosan szemébe nevetett az idegen férfinak.
Erre aztán Ferenc is odakapott a tömlőhöz, de csak azt érte el ügyetlen, elsietett mozdulatával, hogy a másik demizsonból is kiugrott, s ismét a földre csapódott egy jó pohárnyi.
Ekkor lépett be Fir
