Mivel a következő sorok megint a házigazdáékról szóltak, Jerzavecz abbahagyta a levél olvasását.
– Hát mondjon valamit, Jerzavecz bácsi – szólt Zsuzsa kétségek közt gyötrődve.
A kottamásoló az asztalra dobta a levelet.
– Ha én most azt tanácsolnám, hogy ne engedjen az anyósa kérésének, azt hihetné, hogy önző vagyok, és a saját nyugalmamat féltem, mint társbérlő. Nem tehetek róla, mégiscsak azt mondhatom, hogy ha idekerül az anyósa, pokollá válik a maga élete. Abból, ahogyan az ottani házigazdájukról ír, tudhatja, milyen összeférhetetlen természet. Mert úgy gondolom, nem kétséges maga előtt sem, hogy azok a szegény német parasztok tisztességes és jóindulatú emberek.
– Mindezt sejtem én, Jerzavecz bácsi, de mikor egyszerűen azt írja, hogy én vagyok most már felelős mindkettőjük életéért.
