– Itt hagyni mindenét! Te Úristen! Azt mondta, egyetlen fontos dolog van csak az életben: a szabadság, és semmi sem ér egy fabatkát sem, ha csak arra jó, hogy az embert a szabadságában korlátozza. „Rabok az emberek, Gizi – azt szokta mondani. – Emberek rabjának lenni nyomorúságos dolog, de még nyomorúságosabb, és szégyenteljes is, élettelen holmik rabjának lenni.”
– Bizony, így beszélt, Jerzavecz úr, mikor én a jóra intettem. „Szabaddá kell tenni a lelket!” Ezt meg Jánostól hallottam. Furcsa emberek. Valamiben azért egymásra találtak, ha nem is szerelemben.
– Az idegesített engem a legjobban, kérem, hogy most minden ott marad ennek a bitang Berecnek. Aztán röhöghet a markába. Én ebbe a gondolatba majd beleőrültem. De Zsuzsának beszélhettem. Még ha annyit mondott volna, hogy úgysem lesz á
