L.Nyolcas jó húsz napja távozott el az élők sorából. A Tatamihoz nem volt bonyolult eljutni. Denis félrehívott pár csövest Ponentéből, két megveszekedett huligánt a stadionból, akiknek még pattanás virított az állán, de már kést hordtak a zsebükben. Értesült róla, hogy mindenfelé arra verik magukat, hogy őket „bevezették egy fontos hálózatba” Rómában. Amolyan félig náci baráti társaságba, amely hetente gyűlt össze egy japán fitneszklubban, a Giustiniana körzeten túl. Ahol valami ötvenes fazon, akit Mesternek szólítottak, idomította őket, akár a fiatal csimpánzokat, más féleszűek mellett, akik semmivel sem voltak értelmesebbek náluk. Egyébként meg lehetett törni a hallgatásukat erre az értékes titokra vonatkozóan néhány grammnyi kokainnal. Tökéletes arányban a hűtlenség árával tizenhat éves
