LIII.Valóban egy olyan nemzedékhez tartoztak, amely legalább annyira naiv volt, amennyire istentelen. Készek voltak elhinni, hogy egy kézfogás valamelyik „nagy öreggel” egy öltözőben garancia ki tudja, miféle elköteleződésre.
A vasárnap reggeli Skype-hívás, amellyel Szamuráj kereste Denist, csak néhány másodpercig tartott. Kellően tömör volt ahhoz, hogy ne maradjon lehetőség kérdésekre, viszont nem annyira sietős, hogy valótlannak tűnjön.
– Denis, mindnyájatokat látnom kell. El kell kezdenünk a munkát. Most azonnal. Holnap zöld utat kapunk a Nagy Tervhez a városi önkormányzatnál.
– Miért mindnyájunkat? Én nem vagyok elég?
– Lehet, hogy csal az emlékezetem, de amikor utoljára találkoztunk, nem voltál egyedül. Vagy változott a társaságod?
– Nem változott.
– Helyes! Tekintettel arra, ho
