XXV.Rocco Anacleti az Ikea éttermének sarokasztalánál ülve várt, a saját terepén, Romaninában. Gyűlölte ezt a helyet. Gyűlölte a filléres, színes lámpákat. Gyűlölte a gádzsókat, akik úgy lepték el az épületet, mint a fogyasztás istenének templomát, gyűlölte az áfonyamártásos húsgolyót, amelyet egy pimasz konyhai dolgozó nyers modorban tett elé. De mindenekfelett gyűlölt várni.
Terenzi nem változott. Még mindig nem értette meg, hogy ha egy ügy sürgős, meg kell mozdítania a seggét. Azonnal.
Már épp indulni készült, amikor is – még azelőtt, hogy meglátta volna a tálcáján egy tányér paradicsomos spagettivel közeledni – előre megérezte vacak kölnijének bűzét, amelyet magától értetődően minden reggel jócskán magára locsolt. A csendőrparancsnok civilben volt. Mint mindig, amikor személyesen kén
