KÉT ÓRAKOR
Kis idő múlva Fenn, nyugalmazott rendőrőrmester lépett be a szobába. Franke zsebórája pontosan kettőt mutatott.
– Örülök, hogy az urakat itt üdvözölhetem ebben a házban – mondta ünnepélyesen a házmester.
– Örömről éppen nincs szó – jegyezte meg Franke. – Legalább is, ami engem illet. Szívesebben ülnék ilyenkor az „Aranykacsa” söntésben… Egy kis sör… Füstölt kolbász… Esetleg hering…. Ön szereti a heringet, kedves kollégám?
– A hivatalos időben nem – mondta Todd elutasító hangon. – Arra vagyok kíváncsi, hogy ön mit tud az esetről, Fenn őrmester?
– Sajnos, nem sokat… A csengetésre én is felébredtem… Amikor aztán láttam, hogy a feleségem nem jön vissza, kimentem a hallba… A kaput zárva találtam… Ugyanis első pillanatban arra gondoltam, hogy a feleségem talán valamiért kisietett
