ALAKULÓGYŰLÉS
Violának nem sok dolga volt az ebéddel, csak felfrissítette a tegnapi maradékot, és valamivel egy óra előtt, ledobva kötényét beült a szobába, ahol meg volt terítve az asztal. A pamlagra ült, és egy szív alakú dobozból elővette kézápoló szerszámait. Ez az időtlen időben való) győzködés a körmeivel mindig a legnagyobb fokú idegességet jelentette nála. Kapkodta egyik szerszámot a másik után, és minduntalan az ajtóra tekintett.
Az ajtón kopogtak. Viola összerázkódott.
– Tessék!
Nyílt az ajtó, és belépett rajta az esperességi írnok és a kisasszony a jóléti intézményektől. Így ketten együtt semmi jót nem jelentettek. Viola valami rémes hírtől reszketett. Pincérek, cigányok és effélék már többször hoztak hírt hajnaltájt az uráról, de hogy várakozó magányába éppen ez a két ember
