– Mért nem dugja előle az italt?
– Ő dugja előlem a leglehetetlenebb helyekre. Nem ám csak az ágy alá, szekrény tetejére, hanem a kéménybe, az eresz alá, a disznóól padlására, a bukszusok közepébe, sőt kilyukasztja a porcelán baba fülét, és megtölti pálinkával. Ki volna képes ilyeneket kieszelni, ha nem űzi olyan rettenetes hatalom, mint az ital.
– Mért ad neki pénzt?
– Hogyan ne adjak pénzt annak, aki főz rám, mossa a ruhámat?
– Szegény Pataki úr!
Úgy mondta ezt, olyan melegséggel, bűbájosan és mégis egyszerűen, hogy nincs az a kiművelt nő, aki utána tudná játszani. A kőmíves valóban kedvet kapott a panaszkodásra.
– No, mit szól hozzá? Mindig csak azt kell hallanom, hogy az élet rohadt. Pedig, Eszterke, én megvallom őszintén, szeretem az életet. Ami azt illeti, szembeállok én ezzel
