A rozoga drótkerítés olyan kísértetiesen dalolt a szélben, mint a pokol hárfája, amelyen egy démon keze játszik. Változatos állapotú nejlonzacskók akadtak be a réseibe, és most szárnyakként csattogtak, mintha egy denevérkolónia szállna alacsonyan a levegőben.
A kapu félrecsúszott, kerekek zúgtak fel a repedezett aszfalton. Miután behajtott, Ludlow becsukta maga mögött a kaput, de nem zárta be. Úgy volt, hogy hamarosan két férfi követi.
A hatalmas épület keleti szárnya felé indult, majd behajtott egy négyszintes parkolóházba, és egy mozgássérülteknek fenntartott parkolóhelyen állt meg. Az ő autója volt az egyetlen odabent.
A parkolóházat téglával kirakott átjáró választotta el a plázától. Ludlow elemlámpájának a fényénél repedt, megviselt műanyag poharak reszkettek a járdán, mint egy hal
