A kedvesség szaga áradt belőle, és nem viselt goromba pólót.
„Kispajtásnak” szólította Kippet. Azt mondta:
– Volt egy hozzád hasonló kutyám, amikor kicsi voltam. – Kipp már nem csóválta a farkát, hanem a földet csapkodta vele. – Eltévedtél, kispajtás?
Kipp nem csapkodott tovább a farkával.
Az eltévedés nagyobb együttérzést kelt, és esélyesebbé teszi, hogy megetetik.
Persze valójában nem tévedt el. Tudta, hova tart. A Dróton dünnyögő fiú vonzotta magához.
Ha sírni kezdene, és eljátszaná, hogy ő egy elveszett kutya, az hazugság lenne.
A Misztérium tagjai nem hazudtak olyan emberi lényeknek, akiknek kedvességszaguk volt. Ezt nem lehetett volna ugyan parancsolatnak nevezni, mégis szigorú protokollnak számított.
Azoknak az embereknek a megtévesztése, akiknek harag- vagy irigységszaguk v
