Kipp eldobta a pórázt, és rabtartójára vicsorgott. Nem akarta megharapni, csak elijeszteni.
Frankből hirtelen éppen olyan erős haragbűz kezdett áradni, mint a gyűlölet szaga, miközben elhátrált. Levette az övét, és a jobb csuklójára csavarta. A csatja szabadon lógott.
– Most móresre tanítalak! – mondta.
Amikor Kipp felé csapott, elvétette a célt, és a csat a medvén csattant.
– Kushadj! – kiabált a kutyára.
Kipp nem feküdt le. Morgott, és kivicsorította a fogát.
– Kushadj! Kushadj, te dög! – parancsolt rá a Gyűlölködő.
Felemelte a jobb kezét, hogy még nagyobbat üssön, még pontosabban, és talán abba se hagyja.
Ekkor kinyílt a bejárati ajtó, és egy idegen lépett be rajta. Azt mondta:
– Hé, hé, hé! Mit csinál?
– Maradjon ott! – figyelmeztette Frank. – Ez egy átkozottul vad kutya. Egy
