64Hogyan tehetném meg, hogy nem fogadom? Éppen azt a nőt, akit örök életére tönkretettünk. Egy ártatlan feleséget, aki miattunk özvegyült meg. Egy édesanyát.
– El is utasíthatod ám a látogatási kérelmét – mondja Derek, aki továbbra is a tanácsadóm.
Ám én ezt nem tartanám helyesnek. Túl kell esnem ezen is.
Már a belépéskor egyből kiszúrom őt. Erőteljes jelenlét és méltóság sugárzik belőle. Ez abból is látszik, ahogy peckesen ül az asztalnál, és állja a tekintetemet. De mindenekelőtt: udvarias.
– Köszönöm, hogy fogad – mondja a zsúfolt beszélőhelyiségben.
Emlékszem, ahogy a bíróságon hangosan felnyög, amikor felvázolják a férje halálának részleteit.
Aztán belenéz a szemembe.
– Hogy bánnak magával?
Nem számítottam erre a kérdésre.
– Nem olyan vészes. Alighanem sokkal rosszabb elbánás
