66Marigold levele mindent megváltoztatott.
Már nekem is voltak gyökereim. A levél megerősített bizonyos emlékeket, amelyek mindeddig pókhálóként lebegtek elmém leghátulsó zugában. Végre elkezdhettem megbocsátani magamnak. Miféle esélyeim lehettek, hiszen olyan kicsin lettem árva? Nem volt senkim, aki azt mondta volna, hogy kellek. Persze akadnak olyanok, akik lényegesen nagyobb hátránnyal indultak az életben, mégsem követték el azokat a szörnyű hibákat, amelyeket én. Emilyt már semmi sem hozhatja vissza.
Mégis, valami megmagyarázhatatlan okból, lassanként megszáll a béke érzete.
Megkérdezem a börtönbeli rajztanárt, nem tudná-e lefénymásolni a fotókat, hogy küldjek belőle Freddie-nek is. Rendszeresen írunk egymásnak, habár a biztonsági ellenőrzések miatt akár három hét is lehet a börtönp
