32
Sarah– Sajnálom, apa. Tényleg. Nem gondoltam, hogy így eldurvul majd a buli.
Tomnak vérben forgott a szeme. Úgy meredt a fiunkra, akár egy betolakodóra.
– Az a nyaklánc – kezdte megfontoltan – a kevés, anyámtól rám maradt tárgyak egyike.
– Tudom, de…
– Még nem fejeztem be. Nyolcéves voltam, amikor meghalt. Nyolcéves. Van fogalmad róla, mit jelent ez egy gyereknek?
Freddie a padlót nézte.
– Vágom.
– Nem! – Férjem minden eddigi szava is mérges indulattal és megvetéssel volt tele, de ez különösen. – Nem hinném, Freddie, hogy, a te kifejezéseddel élve, „vágod”. Ezt csak akkor értheti meg az ember, ha megéli. Az a nyaklánc pótolhatatlan.
– Tudom, hogy ez rettenetes, Tom – szóltam közbe csendesen –, de Freddie nem akarattal tette.
– Embereket hívott meg a házunkba. – Most úgy beszél
