13
TomMielőtt megismertem Sarah-t, egyedül akkoriban éreztem, hogy szeretnek, amikor még élt az anyám. Aztán a feleségemnek köszönhetően újra nagyobb lett az önbecsülésem.
Egészen mostanáig.
– Akit szeretünk, azt nem csapjuk be – mondtam neki egy esti vitánk során néhány nappal azután, hogy felfedeztem az igazságot.
Tudtam, hogy igyekszik, mert ez egyszer rend és tisztaság volt a házban, és a kedvencemet készítette vacsorára: lazacot tésztaburokban. Mégse tudtam kiverni a dolgot a fejemből. Sarah is olyan, mint az apám, aki nem ismert határt az italozásban. Egy függő.
Megragadta a karomat.
– Hát nem érted, Tom? Éppen azért nem mondhattam el neked hamarabb az igazat, mert szeretlek. – Lepillantott a hasára. – Nem akartam, hogy elhagyj minket.
– Sosem hagynálak el!
Komolyan gondoltam
