19
TomBevallom, részben kínomban könyörögtem ki Sarah-ból, hogy jöjjön haza. Képtelen lettem volna beismerni a kollégák előtt, hogy mindjárt a gyerek születése után szétmentünk a feleségemmel.
És természetesen szerettem a fiamat. Igazat szólva meg is lepődtem rajta, hogy ennyire fontos nekem ez a kis lény a fekete üstökével meg apám fülével. A fiam. Az én fiam!
– Örömmel látom, hogy ma nem akar túlórázni – jegyezte meg a főnököm, amikor délután hat órakor szedelődzködni kezdtem. – Hogy mennek a dolgok odahaza?
Egy percig haboztam. Vajon tud róla, hogy Sarah máshol lakott az elmúlt időben?
– Hogy érti?
– Kialakult már a napi rutin?
Már megint ez a szó!
– Alakulgat. – Azt aligha mondhattam el neki, hogy csak előző este hoztam el Sarah-t a cimborám házából, s hogy ez volt az első rend
