Salgó szeretettel nézte a szép arcú Török Máriát és hálás volt neki, amiért önzetlenül, antifasiszta meggyőződésből segíti munkáját. Török Mária tudta, hogy Salgó, illetve Otto Dürfilger – mert ezen a néven ismerte a kövérkés, lassú mozgású embert – is a Nácik Áldozatai Után Kutató Iroda munkatársa, és készségesen állt a rendelkezésére. A Bécsből Grazba vezető út mentén található egyik hangulatos Gasthaus teraszán ültek, sóskiflit ettek és sört ittak, Liza sózott heringet kért. Távolabb az egyik asztalnál Pierre Joquain hadnagy ült az iroda egyik női alkalmazottjával, a szőke Marthával, és látszólag nagy szerelemmel lángoltak egymásért. Ők biztosították Salgót és Lizát.
– Jók a bejárati ajtó kulcsai, kedves Mária? – kérdezte Salgó.
– Kipróbáltam – mondta Török Mária. – Mindegyik kulcs ki
