Anny nem érezte, hogy viszik, azt sem tudta, hogy mikor érkeztek meg. Egyszer csak azt vette észre, hogy egy asztal mellett áll, egy alacsony, homályos szobában… és arca előtt egy sárga szempár izzik.
Egy pillanat alatt visszatért az öntudata.
– Ez Enrico… Joe gyilkosa… – gondolta.
– Segítség! – sikoltott fel kétségbeesetten, pedig tudta, hogy Enrico házában senki sem fog neki segítséget nyújtani.
Ekkor valami halk nesz hallatszott… és egy hang zúgott fel, olyan mélyen és olyan kísértetiesen, mintha a túlvilágról jönne.
– Enrico! – hallatszott a félelmetes hang.
– A Főnök… – nyögte Enrico megsemmisülten, és a karjai lehanyatlottak.
– Nem tudtam, hogy itt van, Főnök!…
Anny a hang irányába nézett, és majdnem újra felsikoltott.
A szoba sarkában, fenyegetően, mint egy óriási denevér,
