Enrico nesztelen léptekkel suhant végig a folyóson. Az ajtó előtt egy pillanatig hallgatózott, azután belépett. Kis lámpát helyezett a földre, és amint a megkötözött Derryckre pillantott, félelmetes, bosszúvágyó láng csapott ki szeméből. Felemelte a korbácsát, és teljes erővel végigvágott Derryck arcán.
Derryck az égő fájdalomra azonnal felriadt, de a szemébe világító kis lámpa miatt először mást sem látott, mint egy sárga fényben lángoló szempárt.
– Nyomorult – sziszegte Enrico kegyetlen, vérszomjas dühvel. – Elragadtad tőlem, de esküszöm, három nap alatt újra a kezeim között lesz!
Derryck szörnyű haragjában egy pillanatra megfeledkezett arról, hogy a szíjai szorosan kötik, és fel akart ugrani. De meg sem tudott mozdulni.
Enrico, látva Derryck értelmetlen erőlködését, gúnyosan kacagot
