Szeretett Földünket egy ismeretlen, egész világot érintő fertőzés támadja meg. A neve „patkóvírus”. A járvány szinte egyik pillanatról a másikra, olyan rohamosan terjed, hogy előző nap még a létezéséről sem lehetett hallani, huszonnégy óra múlva azonban a kormány mindenkit rákötelez, hogy szájmaszkot viseljen az utcán, és tartson egymástól másfélméteres távolságot.Patrick Lambert horroríró számára ez, mondhatni, „már nem az első rossz hír” aznap. Ugyanis a járványról való értesülésének reggelén, tíz év boldog(nak hitt) házasság után, Beth, a felesége váratlanul bejelenti, hogy elhagyja őt.A férfi magyarázatok híján, semmit sem értve egyedül marad egy új, halálos vírus okozta, kilátástalannak ígérkező helyzettel és bizonyos természetfelettinek tűnő jelenségekkel, amelyek a szomszédjánál kezdődnek, aztán az ő lakásában is folytatódnak:A magába roskadt, depressziós, egyedüllétébe részben beleőrült, hallucinációk által gyötört író észreveszi, hogy otthonában – munka közben, a kanapén mellette ülve – elkezd a semmiből előtűnni, megszületni, felcseperedni egy Beth-re, a nejére gyanúsan hasonlító lény, aminek olyan a teste, mintha pókhálóból lenne összesodorva és gubóba göngyölve.Vajon van-e bármi köze ennek a jelenségnek a patkóvírus nevű világjárványhoz? Vagy csak Lambert veszítette volna el végleg a józan eszét? Mi fog történni, ha a „gubólény” teljesen kifejlődik? Valóban Beth lesz az? És azáltal visszatér Patrick-hez a szerinte minden ok nélkül távozott felesége? Vagy ezt csak a magányába beleőrült író reméli?Akárhonnan is jött a teremtmény, de vajon kivé válik, és kifejlődve mire lesz képes „Beth, a szövődmény”?Gabriel Wolf eddigi talán leghihetőbb, ezáltal leginkább lebilincselő horrorregénye, amit valódi, emberi félelmek és érzelmek, valamint sok drámai elem tesz izgalmassá, időnként pedig megdöbbentően meghatóvá.Nemere István előszavával.

Edward, a tudathasadásban szenvedő New York-i rendőr egy bérgyilkos után nyomoz, aki a maffiának dolgozik. Kiderül, hogy ők ketten a megszólalásig hasonlítanak egymásra. Vajon mi történne, ha a két férfi egymás életét élné, összekevernék őket, esetleg egymás álmait álmodnák? A helyzet valójában még ennél is bonyolultabb, mert nemcsak két ilyen hasonmás létezik: többen is vannak. Valódi emberek ők egyáltalán, vagy csak árnyak valamilyen pokoli, másik világból? Ha ez utóbbiról van szó, akkor vajon ki hozza létre ezeket az árnyakat? Ki kelti őket? Ki lehet az „Árnykeltő”?Egy horrorregény „film noir” hangulatú thriller elemekkel, egy maffiatörténet paranormális eseményekkel.

Egy író víkendházának kertjében megfeketedik egy fa. Ő csak fabetegségre gyanakszik. Kivágja és feldarabolja. Az egyik rönk viszont meglepő módon beszélni kezd hozzá. Később bábut farag belőle, az pedig az ölében ülve segít neki munkájában, azaz a regényírásban. Egyre többet segít...Amikor a gyanús körülmények között eltűnt író utolsó könyvét kiadják – melyet, mint utólag kiderült, teljes egészében a bábu írt helyette –, fura, baljós események sorozata rázza meg a világot. Tömegével kezdenek megfeketedni a fák az emberek kertjeiben. Azokéban, akik a regényt elolvasták. Mivel az író népszerű volt, így emberek ezrei olvassák el... és kezdenek faragni... faragni és gyilkolni. Állítólag a sötétség mondja nekik, hogy ölniük kell.Egy évvel később, 2018-ban kitör egy járvány a Földön, amit nem vírus terjeszt, hanem az írott szó. Nem lázat okoz, hanem súlyos paranoid skizofréniát. Aki az írást elolvassa, az is egy lesz közülük... közülük, akik faragásba kezdenek. Rönkből faragott gyermekük először csak olvasni segít nekik, később már írni is. Így terjed a járvány. Mindenki ugyanazt írja... A fekete fák gyermekeinek történetét, azt, hogy:Mit üzen a sír, ha sír az éj?Egyvalaki van csak, akin nem fog a skizofrénia-vírus: egy tehetségtelen, névtelen író, egy skizoid személyiség, aki mivel részben amúgy is skizofrén, így már nem tudja újra „elkapni a fertőzést”.Az író rájön, hogy nemcsak immunis a járványra, de betegségéből kifolyólag van is a kezében valami, amit felhasználhatna a terjedő sötétség ellen...Vajon elég lesz-e néhány – csupán egy skizoid téveszméiben létező – lény segítsége ahhoz, hogy megállítsák az élet és halál küszöbén már átlépett sötétséget?Felvehetik-e a harcot egy őrült kitalált lényei a valódi emberek által faragott rönkgyermekekkel?Kezdetét veszi egy olyan láncreakció a történelem alakulásában, ami még a kereszténységre is döntő hatással lesz.Ezáltal ez a könyv egyben előzménytörténete is Gabriel Wolf egy másik regényének: A „Hit” trilógiájának.

Thomas egy titkos föld alatti bázison él az anyjával, aki kutatóként dolgozik ott. Tom nem tudja, hogy pontosan miből is áll anyja munkája, mert az „titkos”. A Scarabeus bázison minden titkos, és a kamaszfiú utálja az egész helyet. Alig várja, hogy végre elhúzhassanak innen. Egy hete vannak itt, de már most unja a rengeteg hülye szabályt és figyelmeztetést. Az ember levegőt sem vehet anélkül, hogy egy katonának emiatt meg ne remegne az ujja a ravaszon.Tom egyetlen barátja a bázison Katherine, aki szintén nem igazán találja a helyét. Ő édesapjával van itt, aki a főnöke a létesítménynek. Tom és Kat sokat lógnak együtt, szüleik szerint túl sokat is. A fiatalok nem egyszer bajba kerülnek, amikor „véletlenül” tiltott területre tévednek.Sem a dolgozók, sem velük élő családtagjaik nem hagyhatják el a föld alatti bázist, amíg a munka tart. A bezártság miatt sok ember klausztrofóbiás tüneteket mutatott, ezért a kormány minden helyiségbe ablakot szereltetett. „Odakintre”, azaz az ablak mögötti falra a külvilágról készült videofelvételeket vetítenek, ezáltal az emberek nem érzékelik annyira, hogy a föld alatt élnek. A felsőbb szintek „ablakaiból” New York látható, mintha egy felhőkarcolóból néznénk. Az alsóbb szinteken ugyanazt vetítik, csak utcaszinten. Az ebédlőben tartózkodóknak pedig egy hawaii tengerpart hangulatos felvételét játsszák végtelenítve.Tom sokat ül és unatkozik ebben a helyiségben, ha Katnek más dolga van. Olyankor sokat nézi a „falat”, azaz a tengerpartot. Egyik nap észrevesz valami furát a felvételen, ami nem odavaló.Tom rájön, hogy valami nagyon nem stimmel ezzel a bázissal. Sőt, rengeteg dolog nem stimmel vele.

Vajon ki vagy mi teremtette a Földet és az általunk ismert világot? Egy élőlény? Vagy egy gép?Habár feltehetően egyik válasz sem fedi a valóságot, mégis legtöbben inkább az élőlényre szavaznának... azt ugyanis nekünk, embereknek könnyebb elképzelnünk.Létezik viszont egy robot, aki a Gépistenben hisz. Egy olyan istenhez imádkozik, aki bináris alapon teremtette az ő világát. De vajon biztos, hogy csak az övét? A regény három történetből áll. A második egy előzménytörténet, amelyben sok minden kiderül az első résszel kapcsolatban. A harmadik pedig az első rész közvetlen folytatása. A regényben találkozhatunk:Egy egyszerű felvevő- és megfigyelőrendszerrel, egy robottal, ami lehet, hogy azért mégsem olyan „Egy-szerű”.Utána egy pszichiáterrel, aki kénytelen lesz együtt dolgozni ezzel a robottal. Az sem lesz egyszerű.Majd végül egy emberrel, akinek isteni képességei vannak. Gépisteniek.Ez a „Gépek tragédiája” vajon az emberiség végéről szól, vagy inkább egy „Új világ” kezdetéről? Mi van akkor, ha a kezdet és a vég valójában egy és ugyanaz?A Zsoldos-díjra való jelölés a díj hivatalos oldalán megtekinthető:https://zsoldosdij.avana.hu/jeloltek-2019

A gordikánok nem ismerték a sötétet. Nem ismerték a rosszat, a gonoszságot és a szomorúságot. Világukban a szeretet irányított mindent. Gotas, a teremtőjük annyira hatalmas volt, hogy gonosz ikertestvérét, Satogot elűzte az általa teremtett bolygóról. Megtiltotta neki még azt is, hogy a bolygó közelébe merészkedjen, így az ott élők nem is hallottak róla soha......civilizációkkal később a gordikánok félig élő, félig gép (holttestekből összerakott) robot-madarakat használnak hulladékuk és halottaik elszállítására, úgynevezett „keselyűket”. A keselyűk kiviszik a hulladékot az űrbe, és napjukba dobják elégni.A gonosz Satog több ezer éven át ólálkodik a bolygó közelében, várva a megfelelő alkalomra ahhoz, hogy romlásba taszíthassa Gotas szeretett világát...Egyszer, amikor évezredek után végre alkalom kínálkozik, Satog elfog egy keselyűt, és éltető, sötét szikrát gyújt szemében, megfertőzi a gonosz tudással. Ez az egy apró kezdet elég ahhoz, hogy minden rosszra kezdjen fordulni.A félig élő, félig holt robotkeselyűk öntudatukra ébrednek, és tönkreteszik saját világukat. Ez sem elég nekik, el akarják pusztítani a Napistent is, mert őket már a sötétség hajtja, és nincs szükségük fényre.A Napisten nem tud elbánni a hihetetlen méreteket öltött gonosz keselyű-sereggel és technológiájukkal. Emberi alakot öltve menekülőre fogja hát, a keselyűk pedig nyomába erednek!Bolygókon, korokon és tereken át, időben oda és vissza ugrálva kezdetét veszi a monumentális harc, a soha véget nem érő üldözés.Kezdetét veszi „A napisten háborúja”!

Két testben ép lélek (Árnykeltő III/3.)Az „Árnykeltő” egy paranormális thriller/horrorsorozat árnyakról, rémálmokról, sorozatgyilkosokról és hasonmásokról.A harmadik, befejező epizódból kiderül, hogy mi történt Vinnie-vel, amikor önmagát feláldozva szembeszállt a gyökéremberrel. Ha meghalt, vajon mit jelent egyáltalán a halál egy olyan személy esetében, aki sosem volt hús-vér ember? Hiszen ő csak egy árnyék...Vincent Falcone nemcsak azért oson árnyékként az éjben, mert bérgyilkos, de azért is, mert valójában nem létezik. Őt nem anya szülte. Valaki csak ottfelejtette egyszer egy sikátorban, amikor a „gazdatestnek” éppen pánikrohama volt. Vincent akkor született, de nem éppen hagyományos, keresztényi módon, ahogy a Bibliában írják. Ő nem szerelemből fogant, és nem is hisz a jóban, nem fárasztja magát lelkiismereti kérdésekkel. Bárkit gátlástalanul megöl, akár napokig kínoz. Alapelve, hogy inkább szenvedjen más, mint ő. Nincs halálfélelme sem, mert az elkárhozásától az Ördög fél helyette.A pokolban már előre rettegnek az érkezésétől, ha ő egyszer meghal. És ebben az epizódban bizony megjárja majd a poklot. Többféle szempontból is.Ha éjjel egy sikátorban sétálva észreveszed, hogy egy utcai lámpa fénye miatt a falon követni kezd az árnyékod, és te hirtelen megállsz... vajon az árnyék is megtorpan majd veled együtt? Vagy inkább továbbjön feléd? Mi lesz, ha egyszer utolér?

Suttog a fény („Mit üzen a sír?” III/3.)Mindent beborított az éj és a sötétség. A fény már suttogni is alig mer, megtűrt jelenséggé sorvadt a borzalmas, apokaliptikus állapotok között.Az erőszak és a gyilkosságok mindennaposak. A vírusként terjedő skizofrénia olyan méreteket öltött, hogy jelenleg már több tudathasadásos sorozatgyilkos van a Földön, mint egészséges ember.Egyvalaki van csak, akin nem fog a skizofrénia-vírus: egy tehetségtelen, névtelen író. Ő már gyermekkora óta mentális betegségekben szenved: Savant-szindrómája és hipergráfiája van. Ráadásul enyhe skizoid személyiségzavarral is küzd, mely azt jelenti, hogy csak bizonyos tüneteit produkálja a skizofréniának. Mivel kamaszkora óta részben már amúgy is ebben a betegségben szenved, így ő nem tudja újra „elkapni”, tehát immunis a járványra.Nemcsak nem hat rá a terjedő sötétség, de rájön, hogy talán megoldást is tud rá:Tinédzserkora óta az a téveszme gyötri, hogy pókok beszélnek hozzá. Nem hálószobája sarkaiból, hanem villanykörtékből. Úgy érzi, hogy bizonyos izzók fényét odabent élő pókok generálják. Ezek a világító, nyolclábú hálószövők pedig suttognak. Őhozzá. Utasításokat adnak az írónak, hogy miként állíthatja meg a pusztulást, hogyan akadályozhatja meg az éj továbbterjedését és ezáltal a világvégét is.Vajon elég lesz néhány világító pók tanácsa – amelyek ráadásul csak egy skizoid téveszméjében léteznek – ahhoz, hogy megállítsák az élet és halál küszöbén már átlépett, odalentről áradó sötétséget?Felvehetik-e a harcot ezek a nemlétező lények a nagyon is valódi, emberek keze által faragott rönkgyermekekkel?Győzedelmeskedhet-e a suttogó, kihunyóban lévő fény a tomboló, mindent elnyelő sötétség felett?Egy kitalált mesében? Talán igen.Na de mi a helyzet a valósággal?

A fekete fák gyermekei („Mit üzen a sír?” III/2.)Mi a tudathasadás első tünete? Hogyan fogsz rájönni, ha esetleg nálad is ez van kialakulóban? Sehogy sem jössz rá! Ugyanis ez maga az első tünet!Mi a második tünet? Az, hogy kórházban fekszel, ráadásul zárt osztályon, és fogalmad sincs, hogy hogyan kerültél oda.A „járvány” állítólag 2017-ben kezdődött. Egy író víkendházának kertjében megfeketedett egy fa. Ő csak fabetegségre gyanakodott. Kivágta és feldarabolta. Az egyik rönk viszont meglepő módon beszélni kezdett hozzá. Később bábut faragott belőle, az pedig az ölében ülve segített neki munkájában, azaz a regényírásban. Egyre többet segített. Végül az író már semmit sem dolgozott, utolsó regényét teljes egészében a bábu írta helyette. Habár a koromfekete, izzó repedésekkel borított csöppség készséges és fáradhatatlan segítőtársnak bizonyult, sajnos időközben titokban embereket kezdett gyilkolni. Eltűnt az író felesége és több szomszédja is. Végül magának az írónak is nyoma veszett.Amikor kiadták ezt a – mint utólag kiderült – bábu által írt regényt, fura, baljós események sorozata rázta meg a világot. Tömegével kezdtek megfeketedni a fák az emberek kertjeiben. Azokéban, akik a regényt elolvasták. Mivel az író népszerű volt, így emberek ezrei olvasták el... és kezdtek faragni... faragni és gyilkolni. Állítólag a sötétség mondta nekik, hogy ölniük kell.2018-ra kitört egy járvány a Földön, amit nem vírus terjeszt, hanem az írott szó. Nem lázat okoz, hanem súlyos paranoid skizofréniát. Aki az írást elolvassa, az is egy lesz közülük... közülük, akik faragásba kezdenek. Rönkből faragott gyermekük először csak olvasni segít nekik, később már írni is. Így terjed a járvány. Mindenki ugyanazt írja... A fekete fák gyermekeinek történetét, azt, hogy:Mit üzen a sír, ha sír az éj?

Ez a regény Gabriel Wolf „Felvonó a pokolba” című regényének közvetlen folytatása:Dallas Mayweather a paranormális jelenségeket okozó, úgynevezett „Liftes játékkal” már kétszer is sikeresen átjutott a túlvilágra abból a célból, hogy visszahozza onnan szeretett, balesetben elhunyt feleségét. Ám a mennyország helyett a pokolban találta magát, ahonnan második alkalommal csak borzalmas teremtményekkel való élethalálharc árán menekült ki, ami nem sikerülhetett volna, ha a felesége az utolsó pillanatban a mennyből le nem száll, hogy a segítségére siessen.Dallas a történet folytatásában tovább kutatja a természetfelettit. Ezúttal újabb városi legendát vizsgál: Egy úgynevezett „szellemdobozzal” próbál kapcsolatot teremteni a másvilággal. Az említett készülék egy fehér zaj generálására is képes, átalakított rádióberendezés, ami szélsebesen váltogatva az adások között szótöredékeket játszik le különböző rádióműsorokból. A legenda szerint ezekből a szófoszlányokból értelmes, összefüggő szöveg is kihallható, amely nem más, mint a holtak beszéde odaátról.Mayweather szert tesz egy valódi szellemdobozra, amin valóban beszélni kezd hozzá valaki... Valaki, aki elárulja neki, hogy hogyan kerülhet át ismét a túlvilágra. Dallas a hangja alapján felismeri az illetőt: egy elhunyt szerette az, akit mindenáron vissza akar alkalom hozni az élők közé.„Szerette” egy gyanúsan veszélyes módját javasolja a férfinak az átjutásra:Fel kell mennie tízemeletes lakóházuk tetejére, és önként bemásznia az ott található víztárolóba. Az ötlet öngyilkosságnak tűnik, mert ha beugrik a háromméteres vízbe – aminek csak úszva tud a felszínén maradni –, közben magára is kell rántania a tartály tetejét, ami belülről nem nyitható, ezért a végső kimerülésig egy helyben tempózhat, míg meg nem fullad.Azonban ez a szellem ígérete szerint nem történhet meg, mert ő fogja kinyitni kívülről a tartályt „odaátról”. Ez az egyetlen mód arra, hogy Mayweather átjusson a másvilágra: Egy holtnak kell kinyitnia ahhoz a – valójában – dimenziókaput, hogy a férfi a vízből kimászva a birodalmukba léphessen.Kérdés, hogy Dallas hihet-e a szellemnek? Ugyanis ha az átveri őt, akkor Mayweather-re a fedél magára zárásával a biztos halál vár. Ennek ellenére bátran belevág, ám egy dologgal nem számol:Még ha sikerül is neki újra átjutni, nem tudja, mit okoz az – akár önmagára nézve, vagy az őt körülvevő világra –, ha egy halandó háromszor is élve visszatér a másvilágról... Ugyanis az többé már nem lesz ugyanaz, aki egykoron volt:Ha ismét túléli az utazást, olyan képességekre tehet szert, melyekkel senki sem rendelkezik. Halandó ember legalábbis nem.