CLAIRE ÉS KLÁRA
A Keleti pályaudvar nagy előcsarnokában hosszú sor állt minden pénztárablak előtt. Legnagyobbrészt katonák, de voltak szép számmal civilek is. Főképp parasztasszonyok, akik kosarukat maguk mellett rakosgatták tovább, tovább, ahogy haladtak a lassú sorban.
Nagy Bálint közel félóráig tolongott, mire az ablakhoz ért. A nehéz hátizsák már alaposan meghúzta a vállát. Ezeken a kis ablakokon akkor, a háborús világban télen át fagyos huzat áradt be a rideg csarnokból. A pénztárosnők keze kicserepesedett. Az ujjak forgói gyakran gyulladást kaptak, s az ízületeken bütykök keletkeztek. De az a kéz, amely Bálint szabadságos leveléért kinyúlt, finom volt, jól ápolt, és volt valami grácia az ujjak mozgásában, ahogy a papírt besodorta. Bálint betekintett a felső ablakocskán. Szürke hajú
